Valami elkezdődik

Kesztölc, 2005. 01. 21.

A koraesti órában alig ültek a HÉV-en. Csak egy húsz év körüli fiatal lány, és egy negyvenes férfi ringatózott a zakatoló szerelvény bőrülésein. Arcukra kékes árnyékokat festett az este.

A lány vékony volt, babaarcú, kedves mosolyú. Szűk, testhez simuló farmeroverálja megmutatta fiús alkatát. A férfi dús, sötét hajában már megcsillant egy-egy ősz szál. Kék-fehér kockás, rövid ujjú inget és farmert viselt. Mellette bőrdzseki hevert. Feltűnően szép, ápolt keze elárulta, hogy értelmiségi. Az ülésen, hatalmas, fekete bőrtáskája iratoktól duzzadt.

A lány az Élet és Tudomány egy számát olvasgatta, - valami pszichológiai tanulmányt, ami a párkapcsolatokról szólt, és érdekes módon, mintha kicsit rájuk is vonatkozott volna az egész… Furcsán össze-vissza düledező széksor fotója illusztrálta a cikket. A férfi iratokkal az ölében dolgozott.

Szemük időnként összevillant. Eleinte csak ritkán, majd egyre gyakrabban, mintha mágnes vonzaná ugyanoda, mindig pont ugyanakkor a tekintetüket.

A lányt kezdte mulattatni ez a játékos szemezés. Érzékelte a férfi zavarát, de azt is, hogy kellemes izgalom vegyül ebbe a tétova érzésbe. Elmosolyodott. A férfi markáns vonású arca visszamosolygott, és rajta felejtette a tekintetét. Pillantása a ragyogó zöldes szempár és az újság lapja közt cikázott, de mindig visszatért a nevetős tekintetre.

-         Érdekes az a cikk? – kérdezte kis idő elteltével.

-         Nagyon. – felelte szűkszavúan, de kacagósan a lány.

-         Megengedi, hogy közelebb üljek? Nem zavarom?

-         Nem… már elolvastam. Egy sorozat része a cikk, de már végeztem minddel.

Ez a „végeztem” furcsán hangzott. Most már valóban hangosan elnevették magukat. A férfi összeszedte holmiját, és közelebb jött. Leült a lánnyal szemközti ülésre, és kissé szertartásosan bemutatkozott.

-         Kezét csókolom. H. Mihály vagyok.

-         V. Károlyné. Válaszolta a lány a kezét nyújtva.

A férfi melegbarna, kissé közel ülő szemei elkerekedtek a csodálkozástól.

-         Nem viccel? Asszony? Hiszen nincs több tizenhat évesnél…

-         Á, már húsz is elmúltam. És a kislányom, Zita, lassan 3 éves lesz…

A férfi végignézett az előtte ülő, talán 40 kilót is alig nyomó teremtésen, és megdöbbenését nem tudta elrejteni. (Nem tévedett. A lány 164 centi és mindössze 42 kiló volt.) Inkább serdületlen kamaszlányra emlékeztetett, mint nőre, mégis volt a tekintetében valami… valami tűz, ami izgalmassá tette.

-         Hiszen ez a csitri valóban nő már… - gondolta magában, és kezdte egész másként méregetni.

Hamarosan kellemes beszélgetésbe mélyedtek. Alig vették észre, hogy a vonat a végállomáshoz közeledik. A lány az utolsó előtti megállónál felugrott, összekapkodta a holmiját, és búcsút intve az egyik ajtóhoz sietett. Misi is a degeszre tömött, komplett irodát helyettesítő aktatáska és a dzseki után nyúlt, és a lány után indult.

-         Elkísérhetem egy darabon? - kérdezte a tovagördülő szerelvény után pillantva.

-         Ha már úgyis leszállt… miért ne? – mosolyogta el magát ismét a fiatalasszony.

Megindultak a hegyoldal felé, folytatva az imént félbehagyott érdekes beszélgetést. Úgy negyedórányi séta után a lány megállt.

-         Innét már csak néhány háznyira lakom, tényleg el kell búcsúznom. Örülök, hogy megismertem. – nyujtott megint kezet.

A férfi megfogta, és sokáig tenyerében tartotta a női kezet, ami kissé erőteljes, majdnem akkora volt, mint az övé.

-         Muszáj menni? – kérdezte, és még mindig nem engedte el.

-         Igen. A szüleim vigyáznak a kislányomra. Külön élek a férjemtől…

A férfi szemében újabb szikrák gyúltak. Ujjai a kezében tartott ujjakba kapaszkodtak.

-         És nem lehetne… mondjuk megkérni, hogy kicsit még vigyázzanak a gyerekre? Addig itt várnék. Szeretném, ha tovább folytathatnánk ezt az izgalmas beszélgetést… - unszolta a lányt, és szemeit le nem vette róla. Szinte szuggerálta.

-         Na jó… megpróbálom. – jött kis idő múlva a tétova válasz.

Elváltak. A lány elsietett, a férfi pedig elsétált a közeli patakpart felé.  Körülbelül 20 perc múlva, kipirult arccal befutott a lány. Szája kissé kinyílt, csillogó fehér, ritkás fogai megcsillantak, amint a levegőt kapkodta. Idáig futott, hogy ne várassa túl sokáig a férfit.

Szinte azonnal felvették újra a félbe maradt beszélgetés fonalát, és megindultak vissza az állomás felé. Úgy telt el két óra, hogy észre sem vették, azonban a közeli templom megkonduló harangja időben figyelmeztette a lányt, hogy indulnia kell a gyerekért.

Megbeszéltek másnapra egy randevút. Olyan magától értetődőnek tűnt, hogy mindketten természetesnek vették.

Másnap, munka után, a férfi a Dunaparton várta a lányt, majd egy közeli csendes park eldugott padjára ültek. Első pillanattól izzott a levegő körülöttük. A lány csacsogott, hogy zavarát palástolja, a férfi meg hunyorgós szemekkel figyelte, és hagyta, hagy beszéljen. Közben átkarolta a vállát, másik kezét pedig a térdére helyezte. A lány összerezzent az érintésétől. Mintha áramütés cikázott volna végig a testén, úgy hatott rá a férfi közelsége.

Szava elakadt, tágranyílt szemekkel nézett a föléhajló férfire, aki száját az övére tapasztotta, beléfojtva a szóáradatot.

A férfi gyakorlott nyelve szinte erőszakosan tört utat magának a forró, érzéki ajkak között. A szoros öleléstől a lány csöpp, kemény mellei nekifeszültek az izmos mellkasnak. Amint egyre tüzesebbé vált a csókjuk, úgy ernyedt el a lány az ölelésben, és lett egyre odaadóbb. Kissé sután, rutintalanul csókolt, de megérezte a felé áradó vágyat, és teljesen magával ragadta a férfi vad szenvedélye. Magáról megfeledkezve, kezét a kinyíló ing gombjai közt a feltáruló mellkasra helyezte, és önkéntelenül simogatni kezdte. Elfúlt, levegő után kapkodott…

A férfi szája a nyakára kúszott, a hajlatnál érzékien simogatták a puha ajkak. A lány a formás fülcimpát kezdte csiklandozni a nyelvével, majd a szétnyílt ing fölé hajolva megcsókolta a feltáruló mellbimbót, nem kis meglepetést okozva a férfinek.

Az izgató első randevú után mindjárt másnap újra találkoztak. Misi egy félreeső kis utcában, egy ház apró, különbejáratú szobáját bérelte ki szerelmi fészeknek. Amit beléptek a csöppnyi helyiségbe, a lány ismét kínos zavarral küszködött. Olyan rettenetesen nyilvánvaló volt, hogy most szeretkezni fognak!

Életében először volt ilyen helyzetben. Egyetlen férfi volt csak eddig az életében: a férje, akivel mindössze pár hétig élt együtt, de aki a kislányának az édesapja. Nem tűnt túl vonzónak ez az egész kaland, és már kicsit meg is bánta, hogy ilyen könnyen belement. Előző nap, ott a padon annyira jólesett a férfi ölelése, csókja, hogy eszébe sem jutott a szorongás, ami a szeretkezéshez társult benne mindig. Valójában nem értette, miért szeretik annyian a szexet. Neki nem okozott egyáltalán örömet nézni, hallani a lihegő férfit, amint vágyát tölti rajta, és érezni a döfködését.

A férfi érzékelte a szorongását. Nem sürgette. Leült mellé az ágyra, tréfált, beszéltette… majd amikor feszültsége kissé oldódni látszott a szájára hajolt, és lágyan, hosszan megcsókolta. A puha ajak megnyílt, és odaadóan viszonozta a csókját. Jóleső érzés áradt szét bennük. Lassan, óvatosan vetkőztetni kezdte a lányt. Nemsokára előbukkant kislányos alakja, amin a terhesség, szülés, többhónapos szoptatás egyáltalán nem hagyott nyomot.

-         Olyan vagy, mint Tviggi, a leghíresebb francia modell – szólt a férfi, és lágyan végigsimított a szégyenlősen álló lány testén. – Tetszel nekem.

Nyakát, hátát, a gerincoszlopa mentén végig, majd melleit és a hasát, végül formás kis kerek popsiját simogatta. Gyöngéden lehúzta maga mellé az ágyra, és testével betakarta. Amint érezte, hogy a feszültség visszatér a lányba, újra és újra a csókolni kezdte, addig, míg ő ismét feloldódott, és odaadóvá vált.

Lassacskán elérte a férfi, hogy kezét a combjai közé csúsztathassa, és óvatosan simogatni kezdte. Hamarosan furcsa, bizsergetően jó, számára eddig ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Érezte, hogy vágy ébred benne, szeretné, ha a férfi beléhatolna, és magáévá tenné őt.

Gesztusait értette a kedvese, de nem akart elsietni semmit. Sok múlott ezen az első együttléten. Tovább cirógatta, dédelgette, szeretgette, míg csak türelmetlen vágyat nem érzett benne. Ekkor szétnyitotta a combjait, kissé feljebb húzta a térdeit, és finoman, centiről centire beljebb hatolva birtokba vette a lány kitárulkozó testét. Becézgette, csókolta, miközben szeretkeztek. A lány belsejében különös, ismeretlen jóérzés született, és nőtt, egyre terjedt, szétáradt benne, míg elérte a mindent elsöprő gyönyör. Szíve hevesen dobogott, szája kiszáradt, torkából különös hangok törtek föl a megtalált csoda hatására. Élete első orgazmusát élte át. A férfi csak azután adta át magát az élvezetnek, miután kedvesét a csúcsra vezette.

Sokáig feküdtek egymás karjában. A lány hangtalanul sírt, a szeméből szivárgó sós könnyek végigfolytak az arcán. A férfi fölé hajolt, és gyöngéden lecsókolta őket.

-         Szeretlek, Kedves! Örülök, hogy megtaláltalak. – súgta.