Ünnepváró. 

 Boldog Ünnepeket!

Elmúlt egy újabb év, és már megint jön a Karácsony. Néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni az ünnepi készülődéshez. Nem ajándékvásárlási ötletekkel, hanem valalmi mással. Mert az ünnep bennük születik meg, a lelkünkben ver tanyát. Az igazi ünnep, az amit mi magunk azzá teszünk....

Vannak, akik múlt évben még együtt ünnepeltek valakivel, aki nagyon közel állt hozzájuk, most pedig egyedül várják az ünnepet. Mások szülőt, testvért, barátot vaszítettek el. Ők nehezebben viselik az ünnepnapok magányát. Rájuk gondolva adom közre "Minden más"  című versemet.

Kívánok, hogy találjátok meg a békét, a szeretetet ezekben a napokban, leljétek meg az igazi ünnepet önmagatokban!

Harcos Katalin

Hab-puha álom 

2008.dec.24

Szállongás….

apró, pelyhes fehérség, hab-puha álom…

szürke ég alatt takaró: paplan alszik a tájon.

 

Csend mesél…

néma hegyekkel feleselnek a rétek.

Nincs már menekvés. A tél hercegei ideértek.

 

Csillogás…

kusza gallyakon csak a fagy dere csipkés.

Jó a melegben. Friss tea gőzöl, átölel égi derengés…

 

Meghittség…

díszes fenyőket körül ülnek a népek,

ünnepi éjen égi és földi szájról szárnyal az ének.

*

Minden más

impromorzsa

2007.12.21

Fahéj-illatú esti órán

csendem derűs, tiszta, lágy,

bár lüktet bennem még a vágy

át az ünnep bíborán.

Karácsony… mégis minden más.

A múlt árnyai körbelengnek,

gyertyalángú életemnek

csonkján rezeg egy vallomás.

Ma újra fáj a volt, a nincs.

Dús ölelések, messzi vágyak

ezen az éjen rám találnak.

Ajándék…  fájó lélekbilincs.

*

Nézd csak! Elhoztam neked ezt a kis gyetyalángot. Jelképezze az ünnep fényét és melegét! Hozza el számodra a boldogságot, az igazi ünnepet!

Láng leszek... 

Láng leszek, látod? Neked lobogok.

Tüzem felhevít, fényem rád ragyog.

Imbolygó, bíborló, csodát váró,

szertelen, szerelmes táncot járó.

Láng leszek, önmagát elemésztő,

lobogó lázában érted égő.

Nézd, fényem világol a sötétben,

rád kacag komor éj sűrűjében.

Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,

éledő tüzedhez odabújó.

Körülölellek melegemmel,

betakargatlak szerelemmel.

 Harcos Katalin

Adventi álom…

Fényfüggöny leng, lásd, a házakon,

az ünnep díszei már fent ragyognak.

Autók robognak az utakon

részeként az ádventi forgatagnak.

Ismét elért a bánat, kedvesem.

Ünnepre készülünk, látod, megint.

Lelkem békéjét hiába keresem

amíg a fárad este búcsút int.

Ilyenkor este rám tör a magány.

Vágyam lángja csak érted lobog.

Pisla fényével les rám valahány

csillag, mely az égen vacogva kódorog.

Tudom,  az álom majd magához ölel,

és hozzád repít, szerelmesem.

Csókod, szerelmed oly szépen jön el,

ahogy most vágylak. Lágyan, kedvesen.

Majd kézen fogsz, és megindulunk.

Összesúgnak mögöttünk a hegyek.

Csodálják, együtt mily szép pár vagyunk

és hagyják hogy ölükben a tiéd legyek.

Lázas szerelmünk ismét szárnyra kap:

dúlt mohaágyon csatározunk.

Ölem tüzében perzseled magad,

s együtt végtelen boldogok vagyunk.

Majd ha elcsitul a lázas szenvedély

ölelő karod menedékét keresem.

Suttogva kérem, hogy megint mesélj,

amíg álomba ringatsz csendesen.

Úgy alszom el, hogy itt vagy velem,

és úgy ébredek, hogy öledben vagyok.

Nincs más, csak mi és a szerelem…

Lásd, arcomon már mosoly ragyog.

*

 Advent előtt

Kiült a Hold a hegytetőre. Nézd!

Lábát lógázva a földre nevet,

zord fenyők csúcsain ringatózik

s közben dúdol adventi éneket.

Jeges szél borzol kusza bokrokat,

mélykék égen sok csillag hunyorog.

Már ők is ünnepre készülődnek,

akár a mennyben mind az angyalok.

A falut beburkoló sötétben

lámpák fényes gyöngyfűzére ragyog,

míg a dombtetőn a templomkertben

a tölgy imát mormolva ácsorog.

Hat előtt kondul a templomharang

misére szólító zengő hangja.

Lám, az úton nénikék sietnek,

s beülnek hűvös templompadokba.

Ave Maria – szól már az ének,

majd zsoltár szent sorai zengenek,

békét és nagy örömet ígérve

kitárt szívű, hívő embereknek.

Csak négy hét, s a szent éj elérkezik,

melyen a kisded a világra jött,

reményt hozva el az embereknek

jászolban, egyszerű barmok között.

A szeretet, hűség és a remény

ott született, azon az éjszakán,

sötét betlehemi barlang mélyén,

a világ új kort hozó hajnalán.

Várjuk tiszta szívvel az ünnepet,

hogy amikor a szentséges éjben

a kékszemű gyermek felénk nevet

köszöntsük őt méltón, és szerényen!

   Copyright by Harcos Katalin 2007-2009.