Harcos Katalin

A megbocs�t�s

2007.06.03.

A fekete ruh�s asszony t�tova mozdulatokkal rakosgatott az �reg b�torok k�z�tt. Keresg�lt. V�g�l a vitrines szekr�nybe megtal�lta a kulcsot, amit keresett. �sszeszor�tott sz�ja v�kony vonall� keskeny�lt, de szemei sz�razak maradtak. Az �let megkem�ny�tette. Egy�bk�nt hat�rozott n� volt, olyan, aki mindig tudja, mit akar, mit mi�rt tesz. Szigor�an �t�lkezett m�sok felett, csak nagyanyj�ra n�zett eln�z� szeretettel.

P�r h�ttel a temet�s ut�n v�gre r�sz�nta mag�t, hogy �tn�zze a megmaradt holmikat, de t�ls�gosan f�jdalmas volt m�g itt lenni a kis lak�sban, ami egykor az otthont jelentette sz�m�ra.

Kez�be vette az �jjeliszekr�nyen porosod� imak�nyvet. Szinte azonnal ledobta, mintha �getn� a kez�t. D�h�s volt mag�ra, ami�rt szem�t m�gis elfutott�k a k�nnyek.

Felmer�lt el�tte nagyanyja apr�, t�r�keny alakja. Mi�ta csak eml�kszik r�, mindig ilyen volt...

Akkoriban szeg�nyek voltak. Anyja, ha volt hov� mennie, m�sokn�l takar�tott. Apja csak nagy ritk�n v�llalt valami alkalmi munk�t. Mi�ta a hadifogs�gb�l visszat�rt, m�r nem volt a r�gi. A megkeseredett, szik�r ember elitta azt a kev�ske p�nzt is, amij�k volt.  Ilyenkor a nagymama seg�tette ki �ket.

4 �vesen, megszeppenve �ll. Megcsapja arc�t a r�szegs�g b�ze, amikor a f�rfi f�l� tornyosulva r��v�lt:

- M�r megint nem tudsz nyugton maradni?!

Leb�n�tja a r�m�let. Amikor l�tja a fel� lend�l� kezet, �rzi, a l�ba sz�r�n v�gigcsorg� forr�s�got, �s tudja: egy okkal t�bb, hogy megint kikapjon. Vinnyogva, fuldokolva s�r. Ekkor anyja k�z�j�k veti mag�t, hogy test�vel felfogja a neki sz�nt �t�seket...

Ez a legr�gebbi eml�k, amit meg�rz�tt az anyj�r�l, �s az egyetlen j�...

Lehajolt, beillesztette a z�rba az apr� kulcsot, �s kivette a szekr�nyk�b�l a megkopott fadobozt, amiben nagyanyja az iratokat tartotta. Le�lt a kanap�ra. Keze a megs�rgult pap�rok k�zt matatott, de tekintete a m�ltba r�vedt. Ism�t megrohant�k az eml�kek:

H�v�s, �szi nap. Az anyja �sszecsomagolta a holmij�t, k�zen fogta �s elindult vele. Nem mondta hov�, mi�rt mennek, csak l�pkedett maga el� meredve, sz�tlanul. �t v�g�l a nagymam�n�l hagyta.

Azt hitte, csak p�r �r�r�l van sz�, mint m�skor, de beesteledett, �s nem j�tt vissza �rte. Sok unszol�s ut�n v�g�l �gyba b�jt.

- Biztos reggel j�n anyu. - gondolta, miel�tt elnyomta az �lom.

Hi�ba v�rt. Ahogy m�ltak a napok, �gy n�tt benne a dac. Nagyanyja agg�dva figyelte, de nem sz�lt. Ha a kisl�ny faggatni kezdte, n�m�n dolgozott tov�bb.

Hetek, h�napok teltek el, �s Magda m�r nem k�rdez�sk�d�tt, nem v�rt. Mind jobban ragaszkodott a nagymam�hoz. Csendes, nyugodt napok k�sz�nt�ttek r�juk. �lete legb�k�sebb id�szaka.

Ny�r v�ge volt m�r. Egyik nap lent az udvaron �pp az �jsz�l�tt kiscic�kat pr�b�lta meglesni, amikor v�ratlanul betoppant az anyja. S�padt volt, f�lszeg, t�r�d�tt. Amint megl�tta, felragyogott az arca, futva indult fel�, de p�r l�p�snyire t�le megtorpant. Dacosan leszegett fejjel meg�llt. Felt�rt minden elfojtott f�jdalma, keser�s�ge. T�rte, de nem viszonozta az �lel�st.

K�nnymaszatos arc�t nagyanyja k�t�ny�be rejtette, amikor b�cs�ztak. M�r itt volt az otthona, �s most el kellett hagynia az egyetlen embert, akiben m�g b�zni tudott. K�ptelen volt megbocs�tani.

Az asszony fel�llt. Zaklatottan j�rk�lt a szob�ban. Megpr�b�lta elhessegetni a gondolatait. Kiment, megmosta az arc�t, azt�n ism�t �l�be vette a l�dik�t. Belelapozott a pap�rkupacba. Bizony�tv�ny, k�rh�zi z�r�jelent�s, �s foszladoz� ad�sv�teli szerz�d�s lapjai ut�n b�r�s�gi irat akadt a kez�be. Tov�bb akart lapozni, amikor megakadt szeme az anyja nev�n.

Elgondolkodott. Sosem hallott r�la, hogy anyj�nak b�rmif�le peres �gye lett volna...

Behunyta a szem�t.

L�tta anyj�t a tekn� f�l� g�rnyedve dolgozni... azt�n frissen mosott hajjal, ropog�sra vasalt ruh�ban vas�rnapi mis�re igyekezve. � mellette ment, de kih�zta a kez�t az �v�re kulcsol�d� ujjak k�z�l. Azt�n a ballag�s: anyja f�lreh�z�dva �llt, t�vol a t�bbi sz�l�t�l. Nem is pr�b�lt k�zeledni. Nem b�rta elviselni l�nya felragyog� szemeit, amikor nagyanyja karj�ba szalad, majd a kim�rt, elutas�t� biccent�st fel�. A diplomaoszt�j�ra m�r el sem ment. Igaz, akkor m�r s�lyos beteg volt.

Azt�n j�tt a betegs�g, k�rh�z. � akkoriban m�r dolgozott. Be akart menni illend�s�gb�l, de m�r csak a halotti �rtes�t�s �rte utol.

A temet�sen nem s�rt. Nem �rzett f�jdalmat. M�r n�gy �vesen eltemette mag�ban. �r�kre...

Kint  hangos szir�n�z�ssal sz�guldott egy t�zolt�aut�. A zajra felrebbent. Figyelme ism�t a pap�rok fel� fordult:  "�t�let" - olvasta.

- Mi? - h�kkent meg. 

Ez m�r val�ban felkeltette az �rdekl�d�s�t. Furcsa, torokszor�t�, k�nyelmetlen �rz�s kezdte fojtogatni, de m�r nem t�g�tott. Gyorsan �tfutotta a hat�rozatot.

"19.... okt�ber 29-�n lop�son tetten �rt�k Z. J.-n�t a .......... �ruh�zban. Az elkobzott b�njelek �s a tan�vallom�sok alapj�n a b�r�s�g a v�dlottat 9 h�nap szabads�gveszt�sre �t�li. "

Gyorsan ut�na sz�molt. Igen... az id�pont egyezett. Akkor hagyta �t ott a nagyanyj�n�l.

A  asszony �rtetlen�l meredt maga el�.

- Az any�m b�rt�nben volt? Lopott? Na ne! Ez nem lehet igaz! .... Mit? .... Mi�rt? - suttogta maga el�.

D�bbenet, �rtetlens�g �s sz�gyen �lt ki az arc�ra. K�nyszer�tette mag�t, hogy a r�szletes esetle�r�st �s indokl�st is elolvassa. " A v�dlott b�n�ss�g�t elismeri. Az utols� sz� jog�n elmondta, hogy a  b�njelk�nt lefoglalt m�anyag v�dr�t, lap�tot �s form�kat kisl�ny�nak sz�nta kar�csonyra."

Percekbe telt, mire felfogta. Mellkasa egyre jobban zih�lt. 42 �v igazs�gtalans�ga, keser�s�ge fojtogatta, amikor felt�rt bel�le a zokog�s.