Mottó:   versemet oldd föl
              Életed Vizében: úgy,
              ahogy neked jó

          * *    (Fodor Ákos:

              ELKÉSZÍTÉSI JAVASLAT )

Tartalomjegyzék:

1.  Szavak 

2. Ködös hajnal...

3. Szivárvány alatt...

4.  Holdtölte

5. Júniusi délután

6. Vidám nyári este

7. Hajnalodik...

8.  Piruló alkony...                      

 

---

Harcos Katalin

 

 

SZAVAK  

2005.10.24.

 

Igazságot gyöngyöző szavak

gördülnek ajkamról eléd.

Keserűek, kissé fájdalmasak,

de őszintén áradnak feléd.

 

Ha torkodra kúszik és fojtogat,

ha szádból kikívánkozik,

ha bent marcangol a gondolat

köpd ki! Rossz, ha benned dolgozik.

 

A szó gyilkol és mennybe visz,

eltaszít vagy a karjába emel.

A szó szép annak, ki benne hisz,

de néha méregként bűvöl el.

 

KÖDÖS HAJNAL... 

2005. 07. 15.

 

Harmatban mosakodik a reggel.

Bús ködben üldögélnek a házak,

míg csapzott csicsergő verebekkel

a fakó fellegek tovaszállnak.

 

Lassacskán kiles ködfátyla mögül

s elmosolyodik sápadtan a Nap,

megpaskolja a felhőket körül,

mint duzzadt, vízterhes vánkosokat.

 

Az ázott földek vízpáráját nézve

az arany napkorong kékségbe merül,

prüszkölve szökken aztán az égre,

s ragyogó fényhúrokon hegedül.

 

Ködpászmák tűnnek sugara nyomán.

Hőségtől reszket a reggeli lég.

Elmereng a nyár édes dallamán,

s dúdolva ingatja fényes fejét.

 

Harmattól csillanó bogár repül

és megül egy reszkető levélen...

talán bágyadt álomba szenderül,

s csak álmában száll a messzeségben.

 

Szivárvány alatt…

 

2005. 07. 02.

 

Hullámzó búzában szél bóklászik.

Érett kalásza esőtől ázik,

s a szemetelő nagy cseppek között

fölé kettős szivárvány költözött.

 

Két ív feszül a sötétlő égen.

Elöl - nézd! - tisztul is már fehéren,

de mögöttük feketék a hegyek,

s rajtuk torlódnak dühös fellegek.

 

A szélben ring a gabonatábla.

Kalászát  zúgó vihar tépázza…

fázón kapkodja ezernyi fejét,

rémülten tekintgetve szerteszét.

 

Majd egy fuvallat mind elsodorja

a sötét felhőt, - hisz ez a dolga -,

s kiül a mennyboltra újra a Nap.

Nyakába szép szivárványsálat rak.

 

A tündöklő, színes látomástól

reménység árad a napsugárból,

s végre minden ismét helyére kerül,

és a Nyár uralkodik, egyedül…

Holdtölte

 

2005. 06.22.

 

Mélykék égen az éjben

hatalmas sárga Hold ragyog.

A hegy csúcsára kiült, 

s lesik sziporka csillagok.

Aranyló udvarában

kényesen kelleti magát…

arcom fényében mosdatva

élvezem selyem sugarát.

JÚNIUSI DÉLUTÁN...  

 

2005. 06. 05.

 

Tölgyek élénkzöld szoknyája alól

fehérlő bodzavirág kandikál.

Fölöttük ezernyi madár dalol,

lent tücsök zenél, és pille száll.

 

Illattól terhesen párás a lég.

Árnyak kúsznak a zsenge füvön,

csak a dombháton aranylik még

a napsugár, míg lassan elköszön.

 

Az elfoszló fény hajamra hajol.

Fák alatt zöld könnyeket sír a Nap,

s harmattól ázva titkon, valahol

néhány sugara mellettem marad.

 

A surlófényben lágyak a színek.

Vén, mohos sziklán tarka gyík szalad.

Zöld szörnyekként kuporognak a hegyek

bíborba hajló alkonyi ég alatt.